Kálvária

Az 1887-ben épült Kálvária-kápolna

Kálvária

Először 1768-ban nevezi meg egy falualaprajz Calvaria néven. 1805-ben a későbbi Kálvária helyén még mindig csak hat kereszt, egy képoszlop és két kápolnácska állt. A szemünk elé táruló látvány 1993-ban nyerte el formáját, amikor is Budakeszi és az 1946-ban kitelepített budakesziek a hagyományokat is tiszteletben tartva felújították a Kálvária dombot, amelyet vasárnaponként 1000 és 1800 között tekinthetünk meg. A Kálvária elején az 1739-es pestisjárvány emlékére emelt ún. Pestis-kereszt  áll. Az emlék eredeti helye a mai Jókai utca elején volt, ahová a pestis áldozatait temették el. A város legrégebbi kőkeresztjét a talapzatában talált érmék tanúsága szerint 1762-ben, 1763-ban, 1852-ben, 1971-ben, 1973-ban, legutóbb pedig a Kálvária domb helyreállításakor restaurálták. A kereszt melletti lépcsőn jutunk fel a Kálvária tetejére. Útközben Jézus keresztútjának tizennégy állomása (stációk)  mellett haladunk el. A stációkat a 1993-as felújítás során megpróbálták olyanra elkészíteni, amilyenek azok 1945 előtt voltak. Az egyes stációkat egy-egy budakeszi család OLYMPUS DIGITAL CAMERAgondozza, épp úgy, ahogy 1945 előtt is tették. Nagyböjtben a budakeszi hívek itt is tartanak keresztutat, illetve innen a Kálváriáról indul a húsvéti nagymise előtti körmenet. A 14. stáció mellett található a Kálvária kápolna (Jézus Szíve kápolna), amelyet a hagyomány szerint Csott Ferenc, a königgrätzi csatát megjárt katona adományából emeltek 1887-ben. A kápolna a 20. században kis híján elpusztult, ám gondos kezek munkája megtartotta az utókornak – igaz nem teljesen az eredeti formájában. Nyugati homlokzatán De Ponte József festett üvegablaka az 1946-os kiűzetésnek állít emléket.

Gellér Dávid